
A nyírbátori Báthory Anna Református Általános Iskola és Óvoda 7. b osztálya a Magyarország Kormánya által kiírt Határtalanul! pályázat keretében ötnapos tanulmányi kiránduláson vett részt Erdélyben 2023. május 30. és június 3. között.
A projekt címe: Erdély természeti kincseinek és történelmének felfedezése
Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2022/1-001038
A pályázat megvalósítása három szakaszból állt:
- Előkészítő szakasz
- A programok megvalósulása, azaz a kirándulás
- Lezáró, értékelő szakasz
A pályázat írója, egyben a tematika és a programsorozat összeállítója Tóth Zoltán volt, aki idegenvezetőként is elkísérte a csoportot.
Elismerésre méltó hatalmas tudásának és helyismeretének köszönhetően nemcsak a programelemek helyszíneiről, az ottani látnivalókról szerezhettek bőséges ismeretanyagot a tanulók, de az utazások során érintett egyéb földrajzi helyekről, településekről, az ott megfordult történelmi személyekről, a helyi mondákról és hagyományokról is rengeteg érdekességet megtudhattunk élvezetes előadásaiból.
A projekt megvalósításának menete:
- Előkészítő szakasz
A kirándulást megelőzően az előkészítő szakasz keretében a tanulók megismerték a történelmi Magyarország szétdarabolásának okait, a trianoni békediktátum következtében határon túlra szakadt magyarság létszámát, történelmét és jelenét, különös tekintettel az erdélyi magyarság sorsára és helyzetére valamint a célország etnikai összetételét.
Megismerkedtek a kirándulás útvonalaival és részletes programjával. Ezt követően a gyerekek egy-egy általuk kiválasztott helyszínről vagy személyről kiselőadást készítettek, és bemutatták a társaiknak.
Az előadások témái voltak: Gyulafehérvár, a Tordai Sóbánya, Csíksomlyó, a Békás-szoros, a Gyilkos-tó, Bözödújfalu valamint Tamási Áron életútja és művei.



2. szakasz: a kirándulás
1. nap
Ötnapos erdélyi tanulmányi kirándulásunkra május 30-án indultunk reggel 6 órakor. Aznap 500 km-es utazás várt ránk két programmal. A gyors határátlépés után már a történelmi Magyarország vidékén, a Partiumban jártunk

Az első megállónk Nagyenyed volt, ahol megkoszorúztuk az 1849. január 8-ai vérengzés 800 magyar áldozatának emlékére felállított márványtáblát, és felidéztük az akkori szomorú eseményeket.
A következő úti célunk a magyar történelem egyik fontos helyszíne, az Erdélyi Fejedelemség egykori székhelye, Gyulafehérvár volt. A Gyulafehérvári Erődben először koszorút helyeztünk el a Szent Mihály Székesegyházban nyugvó Hunyadi János szarkofágjánál méltatva a híres törökverő hős történelmi jelentőségét.

A székesegyház megtekintése után sétát tettünk a várban, megnéztük híres kapuit is.
.jpg)
Késő délután érkeztünk meg a szálláshelyünkre, az Ivómezején található „Út a Hargitára” nevet viselő panzióba. A hegyek között álló hangulatos szállást a csapat percek alatt „belakta” kívül és belül.
.jpg)
2. nap
A kirándulás 2. napján reggel már 8 órakor elindultunk, hogy az aznapra tervezett valamennyi programunkat sikerüljön megvalósítanunk.
.jpg)
Az útvonalon két helyen is megálltunk gyönyörködni a nem mindennapi panorámában.
Az egyik ilyen megálló a Libán-tető volt, ahonnan páratlan kilátás nyílt Székelyföld csodálatos hegyvonulataira.
.jpg)
A szerpentinen áthaladva megérkeztünk az első úti célunkhoz, a Hagymás-hegységben található Békás-szoroshoz, amelynek kialakulásáról és lenyűgöző méreteiről már az utazás során érdekes információkat tudhattunk meg az idegen-vezetőnktől. Kíváncsian vártuk tehát, milyen látvány fogad majd bennünket, de az élmény minden várakozásunkat felül-múlta.
A méltán híres szoroson gyalogosan keltünk át, és nem győztünk álmélkodni a felénk magasodó 300 méteres sziklafalak fenséges látványán.
A Békás-patak mentén haladva a következő úti célunk kedvelt kirándulóhely, a Gyilkos-tó volt. A parton sétálva az osztály egyik tanulója elmesélte a tó keletkezésének mondáját, vagyis a szép Fazekas Eszter történetét. A vízből kiálló fenyőfacsonkokat szemlélve megpróbáltuk elképzelni a torlasztó kialakulásának valódi folyamatát is, azaz az egykori földcsuszamlást.
.jpg)
Némi szabadprogram után továbbindultunk Hargita megye székhelye, Csíkszereda felé.
Az utazás során hatalmas forgalmi dugóba kerültünk, mivel egy középiskolában akkor ért véget a „kicsengetés”, azaz a ballagás. Az iskolából éppen kijövő diákok gyönyörű székely népviseletben ballagtak, volt mit megbámulnunk, amíg sikerült kievickélnünk a városból.
.jpg)
Még Csíkszereda előtt utunk egyik állomása a Csíki-medencében Madéfalva volt, ahol megkoszorúztuk a Siculicidium Emlékművet, és közben felidéztük a székelyek történelmének egyik legszomorúbb epizódját, a madéfalvi veszedelmet.
Csíkszeredában a Mikó-várban megtekintettük a Csíki Székely Múzeum „Csíki idők járása” nevű állandó kiállítását, amely a székelyek életét mutatja be. A múzeum idegenvezetőnője olyan élvezetesen beszélt a székely emberek mindennapjairól, bemutatva ízes nyelv-járásukat is, hogy még órákig hallgattuk volna. A vár előtti szökőkút is különleges volt.
.jpg)
.jpg)
Aznapi utolsó állomásunk a híres búcsújáró hely, Csíksomlyó volt. A késő délutáni órákban érkeztünk meg, és némi tanácstalanság lett úrrá rajtunk abban a kérdésben, induljunk-e fel a „nyeregbe”, a Hármashalom-oltárhoz, vagy inkább ne, mivel szerettünk is volna medvét látni, meg nem is… A szemerkélő eső vetett véget a habozásunknak, így a Barátok feredője, a Mária-forrás, majd a kegytemplom felé vettünk az irányt.
.jpg)
A barátok eredője mellett a helyben található gyógyvíz eredetéről és fel-használásáról tudtunk meg érdekességeket.
A kegytemplomban meg-tekintettük a híres Mária-szobrot, amely messze földön ismert zarándokhellyé tette Csíksomlyót.
.jpg)
3. nap
A kirándulás 3. napján reggel 9 órakor indultunk Székelyvarságra, és az „Egy nap a székelyekkel” program megvalósítását tűztük ki célul.
A kedvünket az sem szegte, hogy kiderült, az iskolában nem lesz tanítás, mert az országban általános pedagógus sztrájk van. Bíztunk benne, hogy a két barátságos labdarúgó mérkőzést így is le tudjuk majd bonyolítani.
Az odavezető úton idegenvezetőnktől rengeteg érdekességet tudtunk meg a hegyek között megbúvó, nyolc külön részből álló faluról, amely összesen 77 km2 –en terül el.

A faluba megérkezve az iskola előtt Tifán Csaba tanár úr várt bennünket.
Először átadtuk neki az iskola tanulói számára hozott ajándékainkat, a szép regényeket, mesekönyveket és albumokat, amelyeket megköszönve tanár úr elmondta, hogy a tanév végén a legjobban teljesítő tanulók jutalmazására fogják fordítani.
Végignézve a folyosón az iskolai tablókat megállapítottuk, hogy az előző napi kirándulásunkon látott kicsengetéshez hasonlóan az általános iskolában is a gyönyörű székely népviselet a gyerekek iskolai ünnepi ruhája.
Ezt követően tanár úr előadásában rendhagyó történelemórán ismerkedhettünk meg a székelység és a falu történelmével, mindennapjaival és az ottani oktatási rendszer sajátosságaival.

Az élvezetes előadás után az iskola focipályájára mentünk, ahol nemcsak a fiú és a lány csapat tagjai, de lelkes szurkolók is vártak bennünket. A meccsek izgalmasak voltak, a fiúk 3:1-re végződő mérkőzésén a házigazdák bizonyultak jobbnak, de a mieink is derekasan küzdöttek.

A lányaink 2:0-ás győzelmével azonban sikerült revansot venni az első rangadó eredményéért.
A mérkőzéseket követően kiosztottuk a vendéglátó csapatok számára hozott kis ajándékot, az édességet és az ivólevet, amely bizonyára jólesett a nagy küzdelmek után.
Hamarosan megtudtuk, hogy már vár ránk az ebéd, ami nem más, mint pityókás tokány vagy más nevén pityókagulyás. Csak találgatni tudtunk, mit is fogunk enni. Az ebédet tanár úr hangulatos kerti teraszán tálalták fel számunkra, és hamarosan kiderült, hogy nem más, mint a jó öreg paprikás krumpli ízesen, székely módra elkészítve. Nagy sikert aratott az éhes társaság körében.

Közben a kora délutáni gomolyfelhők is megjelentek az égen, és kisvártatva bőséges záport kaptunk a nyakunkba. Amíg várakoztunk a kerti beülőben, hogy csendesedjen az eső, a gyerekek a kutyákkal, macskákkal múlatták az időt, és még ez is jó programnak bizonyult.
Ahogy a kiadós eső kissé alábbhagyott, úgy döntöttünk, elindulunk a szekértúrára fel a Csíki-havasokba, legfeljebb kicsit megázunk. A lelkesedésben nem volt hiány.

A szekerezés hatalmas élmény volt, néhányan még a fogathajtást is kipróbálták.
A három szekér fent a hegyekben hihetetlenül szép helyeken vitt keresztül bennünket.
Az első megállónk a Csurgókő-vízesés volt, amelynek páratlan látványa az erdő mélyén mindenkit el-bűvölt.
.jpg)
.jpg)
Szerencsére az eső is elállt, mire felértünk a székelyvarsági beülős felvonóhoz. Hamarosan a magasból csodálhattuk a rendkívüli szépségű erdélyi tájat, és elénk tárult a különleges elrendeződésű falu látképe.
A szekértúra következő állomásán egy helybeli kedves idős bácsi, Tamás Antal várt bennünket, aki megmutatta a falu életében nagy múltra visszatekintő zsindelypattintás fortélyait. A hagyományos módon pattintott zsindelyek készítését nagy érdeklődéssel figyeltük.
.jpg)
Szekereink ezután nem akárhová, egyenesen a Parlamenthez vittek bennünket. Elképzelni sem tudtuk, mi lesz ez a helyszín, majd nagy derültség közepette pillantottuk meg a hegyekben álló kicsiny boltot, amely erre a furcsa névre hallgat.
A zsindellyel borított, múzeumszerű boltocskában a vásárlás mellett végignézhettük a falon lévő régi fotókból álló kiállítást és régi tárgyakat is.
.jpg)
A túra utolsó állomása a kilátó volt, amelyből még egy pillantást vethettünk Székelyföld páratlan szépségű hegyeire.
Természetesen nem maradhatott el, hogy mi is kirakjuk az ottani kövekből az osztály „névjegyét”.
.jpg)
A visszafelé vezető úton a szekerezés élményét fűszerezte, hogy az égig érő fenyőfák tövében a Jézus kútja nevű hegyi forrásnál megálltunk itatni.
.jpg)
A nap végén fáradtan, de élményekkel gazdagon érkeztünk meg a szálláshelyünkre.
Minden résztvevő egybehangzó véleménye szerint ez a nap volt az egyik legjobb és legemlékezetesebb, hiszen különleges szépségű helyeken járva a valóságban láthattuk egy székely falu mindennapjait, sőt kis időre a részesévé is válhattunk.
4. nap
Csapatunkra programokban bővelkedő nap várt mintegy 250 km-nyi utazással egybekötve.
Az első állomásunk egy kis falucska volt, Kőrispatak, ahol a Szalmakalap Múzeumban megismerkedtünk egy csaknem elfeledett régi mesterséggel, a szalmakalap-készítéssel. Az ott meghallgatott érdekes előadásból megtudtuk, hogyan történik a szalma előkészítése, hányféle fonat és szalmakalapfajta létezik, milyen hagyományos eszközök segítségével készülnek a kalapok, megnéztük a szalmakalapvarrás műveletét, sőt a múzeumban láthattuk a világ feltehetően legnagyobb szalmakalapját is.
A ház udvara még egy érdekes látnivalót kínált, a különböző érdekes formájú kövekből összeállított gyűjteményt. „Szobrászuk” nem más volt, mint a falut átszelő Küsmöd-patak, amely ősidők óta formálta, csiszolta őket.
Mindössze néhány kilométert tettünk meg a következő úti célunkig, a vízzel elárasztott te-lepülés, Bözödújfalu emlékhelyé-ig. A falurombolás szimbólumává vált erdélyi falucskában egykor békességben, kölcsönös tiszte-letben éltek egymás mellett a falu különböző felekezetű lakói. A település helyén nagyméretű víztározó található, a vízben álló utolsó épület, az egykori temp-lomtorony már leomlott, újjá-építését nemrég kezdték el.
A harmadik megállónk aznap a Székely-sóvidék központja, Szováta volt. Az általunk bejárt hangulatos sétány a világ legnagyobb heliotermikus tava, a Medve-tó partjáról indult, érintette a Vörös- és Zöld-tavat, majd a Sóhegynél végződött.

A méltán híres sóvidéken járva az út mellett megálltunk egy parajdi sótermékeket forgalmazó boltnál, ahol nemcsak megvásárolhattunk a helyben bányászott sóból készült különböző termékeket, de a tulajdonos jóvoltából betekintést nyerhettünk a só feldolgozásának folyamatába is. Megnéztük a kibányászott hatalmas sótömböket, és megfigyelhettük, hogyan is történik a sóvágás.
Tamási Áron szülőfaluja, Farkaslaka volt utunk következő állomása.
Felkerestük és megkoszorúztuk a nagy erdélyi író, az Ábel-trilógia és más jelentős művek alkotójának sírját.
Megtekintettük az előtte álló síremléket is, amelyet Szervátiusz Jenő és fia készített.

Szejkefürdőn először „a legnagyobb székely”, Orbán Balázs sírjához látogattunk el az előtte álló 14 székelykapun áthaladva, amelyek közül az utolsót még ő készíttette. Tiszteletünk jeléül koszorút helyeztünk el a kopjafás síremléken.
Hamarosan egy felnőtt csoport valamint más turisták is csatlakoztak hozzánk, és velünk együtt élvezettel hallgatták idegenvezetőnk lebilincselő előadását a nagy utazó és a székely kultúra megörökítőjének kalandos életútjáról.

Ezt követően Szejkefürdőn nem hagyhattuk ki a Mini Erdély Park megtekintését, ahol Erdély kilencvennél is több történelmi épületének makettje látható. Közöttük több már ismerős volt számunkra, hiszen utunk során találkoztunk velük.
Körutazást tettünk a mini gőzössel, majd sétálva is bejártuk a parkot, hogy szemügyre vehessük a rendkívül élethű maketteket.

A nap utolsó programjaként autóbuszos városnézést tettünk Székelyföld központjában, Székelyudvarhelyen, és megtekintettük a város főbb nevezetességeit.
5. nap
Erdélyi tanulmányi kirándulásunk utolsó napjára egyetlen programot terveztünk, a hazafelé úton megállva a Tordai Sóbánya meglátogatását. A bányához érkezve a pénztárnál végeláthatatlanul hosszú sor fogadott bennünket, mivel Romániában ötnapos hétvége volt az ortodox pünkösd és a gyermeknap miatt. Úgy tűnt, aznap minden programra vágyó embernek a sóbánya jutott eszébe…
Be kellett látnunk, hogy a sorban állás akkora időveszteséggel járna, ami vállalhatatlan, ezért rövid tanácskozás után kénytelenek voltunk a programváltoztatás mellett dönteni.
Új úti célul a közeli Kolozsvárt tűztük ki, ahol megtekintettük a város főterén a Mátyás-szobrot, Hunyadi Mátyás és Bocskai István szülőházát, a Szent Mihály-templomot, a Bolyai Tudományegyetemet, a Farkas utcai református templomot és a Karolina-oszlopot. A városnézés szép és tartalmas programnak bizonyult. Kolozsvár kellemes hangulatú főterén még egy rövid szabadprogram is belefért az időnkbe.

Élményekkel gazdagon értünk haza este az ötnapos, felejthetetlen erdélyi kirándulásunkról.
Lezáró, értékelő szakasz
A tanulmányi kirándulásról való hazaérkezést követő napon, 2023. június 4-én a nemzeti összetartozás napja alkalmából istentisztelet keretében részt vettünk iskolánk ünnepi megemlékezésén a református templomban, majd másnap az iskolában is.
Szavalatokkal, szövegrészletekkel és közösen énekelt dallal emlékeztünk a 103 évvel ezelőtti történelmi tragédiára valamint annak fontosságára, amit az erdélyi magyar író, Wass Albert fogalmazott meg legszebben:
„Percre se feledd, hogy testvéred
minden magyar, bárhol is éljen.
Összetartásban rejlik csak erő."

A két megemlékezés számunkra egyben záróakkordja volt a tanulmányi kirándulásunknak.
Az iskolai megemlékezést követően immár osztálykeretben végignéztük a gyerekekkel a kiránduláson készült közel száz fotót, és felidéztük az öt nap eseményeit.
Nagyon örültünk annak, hogy egy kivételével valamennyi programot sikerült megvalósítani, és a meghiúsult bányalátogatást is egy tartalmas programmal tudtuk kiváltani.
A gyerekek megfogalmazták a kiránduláson szerzett élményeiket, benyomásaikat, tapasztalataikat, új ismereteiket.
Egybehangzó véleményük szerint nagyon jól érezték magukat, a szívükbe zárták Erdélyt, az ott élő magyarokat, és visszavágynak.
Az élmények közvetlen átélésével közel kerültek hozzájuk, és megértették, mennyire tiszteletre méltó, hogy az erdélyi magyarok a történelem viharaiban is meg tudták őrizni magyarságukat, anyanyelvüket egy idegen országban. Magyarul éreznek és magyarul gondolkodnak.
A tanulók azt is megfogalmazták, hogy rengeteg ismerettel gyarapodtak, amelyeket az iskolában a tanulmányaik során fel tudnak majd használni földrajz, történelem és irodalom órákon. Mivel személyesen is bejárhatták ezeket a helyszíneket, összehasonlíthatatlanul jobban bevésődött az ott megszerzett tudásuk, mintha csak tankönyvből tanulták volna meg.
A 7. b osztály tanulói szeretnék köszönetüket kifejezni, hogy részt vehettek az életre szóló élményekben gazdag, ötnapos erdélyi tanulmányi kiránduláson.
2023. június 26. Schlosserné Csernai Éva
osztályfőnök




