„Erdély felfedezése”- Szakmai beszámoló
a HAT-KP-1-2023/1-000113 azonosítószámú pályázat keretében megvalósuló tanulmányi kirándulásról

Iskolánk, a Báthory Anna Református Általános Iskola és Óvoda pályázott a Magyarország Kormány által meghirdetett Határtalanul Programba. Kedves kis osztályom, a 7.a osztály tanulói izgatottan várták, hogyan fogják elbírálni a benyújtott pályázatot. Utazhatunk-e vajon Erdélybe? Határtalanul boldogok voltunk, mikor megtudtuk, hogy lehetőségünk nyílik Erdély felfedezésére.

Wass Albert: Erdély

„Valahol van egy furcsa ország,

Bérce templom, völgye szentéj,

Bánatország az az ország,

Neve: Erdély.

Kékebbek ott az esték,

Sárgábbak ott a rónák,

S a falevelek mindig hullanak

Este tájt.”

Izgatottan kezdtünk készülni, egymás között felosztottuk, majd az osztályfőnöki órákon elvégeztük az előzetes feladatokat. Megtartottuk az előkészítő foglalkozásokat, beszélgettünk az államhatáron kívüli elhelyezkedés történelmi okairól, Magyarország határain túl élő magyarság létszámáról, a Romániában élő összlakosság etnikai összetételéről, Románia, illetve az érintett települések magyarságának történetéről, jelenéről.

Megoldottuk az Okos Doboz oldalán található feladatokat, s tanulmányoztuk a kirándulás részletes programját.

https://www.okosdoboz.hu/hu-HU/Hatarontuli#

Nagy hangsúlyt fektettem arra is osztályfőnökként, hogy az autóbuszos utazás, s a viselkedés alapszabályait is megbeszéljem a tanulókkal. A gyerekek napról napra izgatottabban várták a kirándulást, hogy az Erdélyről hallottak valósággá váljanak, saját szemükkel is láthassák Erdély csodáit.

Egy szép, napsütéses májusi reggelen útra keltünk, hogy felfedezhessük Székelyföld kincseit. Tóth Zoli bácsi, az idegenvezetőnk hatalmas tudástárral rendelkezett, folyamatosan mesélt az utazás során, s a hallottak valósággá váltak. Mesélt az erdélyi magyar emberek életéről, a települések történetéről, de megismertük Erdély több száz éves viszontagságait is.

Utazásunk első napján találkoztunk Péntek Laci bácsival, íróval, helytörténésszel Körösfőn, aki meséi által felidézte a történelmi emlékeket a Vasvári Pál emlékére állított kopjafánál, ahol koszorút helyeztünk el.     

Laci bácsi valóban őszinte csodálattal mesélt a régmúlt eseményeiről. A Körösfői Református Templomban meseszép, kézzel készült szőttesek díszítették a templom falait, melyet csodálattal szemléltünk. Ezt követően ellátogattunk a szintén Körösfőn található Vasvári Pál Emlékszobába, ahol a gyerekek régi fegyvereket is kezükbe vehettek.

Ezt követően utunk Szovátára vezetett, ahol a szovátai sós tavak körül egy nagy sétát tettünk. Majd a nap zárásaként Farkaslakán koszorút helyeztünk el Tamási Áron sírjánál.       

Izgatottan vártuk, hogy Ivómezejére érjünk, a szállásunkra, az „Út a Hargitára” nevű kis panzióba. Már első este csodás vendégszeretetben volt részünk.

Második nap korán reggel útra keltünk, hogy minden tervezett programon részt tudjunk venni.

Utunk első megállója Csíkszereda volt, ahol bemutatták nekünk a Csíki Székely Múzeumot. Sok érdekes történetet hallottunk a székely emberek életéről, öltözködési szokásaikról, megtekintettük a régi mesterségek tárgyait. Ha már „Csík” akkor Csíksomlyó sem maradhatott el. Megnéztük a gyönyörű csíksomlyói Mária kegyhelyet. Madéfalván megkoszorúztuk a Siculicidium Emlékművet.  

Fantasztikus természeti látvány tárult elénk a Gyilkos-tó partján, megismertük a tó keletkezésének történetét, a tó legendáját, Fazekas Eszter történetét. Majd nagy sétát tettünk a Békás –szoros meredek sziklái között.

Miután határtalanul sok szép élménnyel gazdagodtunk ezen a napon is, buszra szálltunk és visszatértünk Ivómezejére a szállásunkra, ahol ismét hatalmas vendégszeretettel, isteni finom ételekkel vártak minket.

A harmadik napon korán útra keltünk. Lenyűgöző természeti panoráma tárult elénk, miközben a legelőkön sétálva egy család „esztenájához” igyekeztünk. Nagy szeretettel vártak minket, megmutatták a sajtkészítés fortélyait, juhsajtot, ordát kóstolhattunk. Fantasztikus volt látni, milyen alázattal dolgoznak, és őszintén, igaz szeretettel mesélnek a mindennapjaikról. 

Indultunk is tovább a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolába, ahol egy történelem szakos tanár mesélt Székelyvarság, a székelység történetéről. Az iskola 7. osztályos tanulóival egy izgalmas, barátságos sportmérkőzésen vettünk részt, ezután megvendégeltek minket egy finom ebéddel.

A nap további részében szekereztünk a Csíki-havasokban boboztunk, libegőztünk, megfigyelhettük a zsindelypattintás fortélyait, valóban életre szóló élményekkel gazdagodtunk ezen a napon is.

Negyedik napunk Fehéregyházán kezdődött, ahol Petőfi Sándor szobránál, az 1848/49-es honvéd emlékműnél, egy mesebeli rózsákkal teli kertben koszorúztunk, valamint izgalmas előadást hallgattunk Petőfi Sándorról; meglátogattuk a Petőfi múzeumot is.

Segesvárra indultunk, izgatottan vártuk a nap következő programját. A nap egyre melegebben sütött, kicsit fáradtan, de mégis egy nagyszerű történelmi sétát tettünk a segesvári várnegyedben.

 A nap folyamán megismerkedtünk az elárasztott falu- Bözödújfalu-  történetével is.

Kőrispatakon látogatást tettünk a Szalmakalap múzeumba, ahol megismertük a szalmakalap készítés fortélyait is. Belebújhattunk a világ legnagyobb szalmakalapjába. A délután folyamán nagy sétát tettünk Szejkefürdőn a Mini Erdély park makettjei között, kisvonatoztunk, majd Orbán Balázs „a legnagyobb székely” sírjánál is koszorút helyeztünk el. A nap végére valóban nagyon elfáradtunk. 

Erdélyi tanulmányi kirándulásunk utolsó napjára egyetlen programot terveztünk, a hazafelé úton megállva a Tordai Sóbánya meglátogatását.

Szerencsére nem kellett sokat várakoznunk, és az érkezést követően nagyon hamar a bánya mélyén találtuk magunkat. A sóbánya valóban lenyűgöző természeti kincs, varázslatos birodalom, mely teljes szépségében tárult elénk.

Ezt követően utoljára buszra szálltunk, s élményekkel gazdagodva érkeztünk haza kicsi városunkba, Nyírbátorba a felejthetetlen ötnapos erdélyi kirándulásról.

A hazaérkezést követően értékeltük a tanulmányi kiránduláson szerzett személyes tapasztalatainkat, áttekintettük az új ismereteket.

2024. június 4-én, a Nemzeti Összetartozás napján témanapot tartottunk, közösen imádkoztunk, énekeltük a Himnuszt, Lapbookot készítettünk, meghallgattuk gróf Apponyi Albert beszédét.

Nagyon örültünk annak, hogy valamennyi programot sikerült megvalósítani. A gyerekek megfogalmazták a kiránduláson szerzett élményeiket, benyomásaikat, tapasztalataikat, új ismereteiket. Egybehangzó véleményük szerint nagyon jól érezték magukat, s örökre szívükbe zárták Erdélyt.

A 7. a osztály tanulói, osztályfőnökük Subáné Kiss Judit, kísérő pedagógusok Dankóné Lucsánszki Erika tanárnő, Kiss Attila tanár úr szeretnék köszönetüket kifejezni, hogy részt vehettek az életre szóló élményekben gazdag, ötnapos erdélyi tanulmányi kiránduláson.

                                                                                     Subáné Kiss Judit

                                                                                         osztályfőnök

Megosztom