Szakmai beszámoló

2024. június 10-14-ig a HAT-KP-1-2023/1-000737 számú projekt keretében 22 hetedikes,10 nyolcadikos tanuló és 3 pedagógus – Opre Csabáné osztályfőnök, valamint Molnár-Mészáros Nóra és Hornyák Tímea tanárnők – indultak Erdélybe. A Báthory Anna Református Általános Iskola és Óvoda diákjai a Határtalanul pályázati program keretében nyert támogatási összegből valósíthatták meg, ezt a mindenki számára óriási élményt nyújtó tanulmányi kirándulást.

A programot egy előkészítő szakasz előzte meg, melyre a gyerekek csoportokban készültek fel. A csoportok bemutatták azokat a helyeket, ahová kirándulni fogunk.

A túraútvonalat az „okosdoboz” Határtalanul! Barangoló digitális tartalomtár használatával terveztük meg. Ezeket a feladatokat és a ppt-ket nagyon élvezték a gyerekek.

2024. június 4-én emlékeztünk meg a nemzeti összetartozás napjáról.

1. nap

Korai indulás után első úticélunk Körösfő volt, ahol találkoztunk Péntek László íróval, helytörténésszel. Bemutatta nekünk a körösfői református templomot és sok érdekességet mondott el a térség történetéről. Utána közösen megkoszorúztuk a Vasvári Pál emlékére állított kopjafát. Útunk ezután a Vasvári Pál Emlékszobába vezetett, ahol megismertük Vasvári Pál életútját, a gyerekek kezükbe vehették a különböző fegyvereket. A bemutató után még ajándékot is kaptunk Péntek Lászlótól, egy általa írt könyvet, amit dedikált is nekünk. Ezután elindultunk Szováta felé, hogy megnézzük a szovátai sós tavakat. Az odafelé vezető úton dugóba kerültünk építkezés miatt, így másfél órás késéssel érkeztünk meg a Medve-tóhoz. Így kevesebb időt töltöttünk itt és indultunk is tovább Farkaslakára, Tamási Áron sírjához, ahol közösen megkoszorúztuk az író sírját.  A parkolóban, ahol a buszunk megállt, sok csecsebecsét találtunk. Kaptunk fél órát arra, hogy ajándékokat vásároljunk szeretteinknek. Körülbelül 7 órára érkeztünk meg Ivómezejére, az Út a Hargitára panzióba, ahol minden gyerek elfoglalta a szobáját és elfogyasztottuk a finom vacsorát. Este még beszélgettünk, játszottunk.

2. nap

A bőséges reggeli után első utunk Csíkszeredára vezetett, ahol idegenvezető segítségével megnéztük a Csíki Székely Múzeumot. Az előadás nagyon érdekes volt, mivel az előadó próbálta a gyerekek nyelvén elmesélni a különböző történeteket. Ezután Madéfalvará utaztunk. Már a buszon Tóth Zoli bácsitól meghallgattuk a Madéfalvi veszedelem történetét. Odaérve megkoszorúztuk a Siculicidium Emlékművet.

Utunk ezután a Békás -szorosnál folytatódott. Megközelítése nem volt könnyű. Meredek úton kanyargott a buszunk, de a látvány gyönyörű volt és az Oltár-kő is emlékezetes. Gigantikus hegyek, sziklafalak között sétáltunk. Hamarosan megérkeztünk a Gyilkos-tóhoz. Sétáltunk a tó partján, sok kép készült a különleges színekről, a tájról. Meghallgattuk Zoli bácsitól Fazekas Eszter történetét.

Innen Csíksomlyó felé vettük az irányt. Felsétáltunk a nyeregbe, ahol minden évben Pünkösdkor itt tartják a csíksomlyói búcsút, amely ma már nemcsak a székelyek, hanem az egész magyarság legjelentősebb keresztény eseménye. Több százezer ember zarándokol ide az év ezen időszakában, de máskor is nagy az érdeklődés. Sajnos a híres Mária szobrot a templomban nem tudtuk megnézni, mert mise volt.

Estére már mindenki nagyon éhesen érkezett a szállásra, ahol Mónika háromfogásos vacsorával várt minket. Vacsora után szabadfoglalkozás volt, majd mindenki elmondta, hogy mi tetszett eddig neki.

3. nap

Kicsit fáradtan ébredt mindenki, mivel a reggeltől estig tartó túrák és programok elég fárasztóak. Harmadik nap első utunk Fehéregyházára vezetett, ahol meglátogattuk a Petőfi Múzeumot. Sok érdekességet tudtunk meg Petőfi utolsó éveiről és haláláról. Megkoszorúztuk a múzeum kertjében lévő Petőfi szobrot és az 1848/49-es honvéd emlékművet. A múzeumban lévő makett segítségével feleleveníthettük a segesvári csatát.

Segesváron sétáltunk a várnegyedben. Utána egy nagyon érdekes helyre mentünk- Bözödújfaluba, az elárasztott faluba.

Itt megnéztük a kopjafás emlékhelyet. Zoli bácsi mindig elmesélte a helyek történetét, legendáját. Most is így tett, amit minden gyerek síri csendben hallgatott.

Ezután Kőrispatakra mentünk, ahol mindenki kipróbálhatta a kézügyességét. Szalmakalapot ugyan nem készítettünk, de akik ügyesek voltak kisebb dísztárgyakat igen. Itt megnéztük még a Szalmakalap múzeumot.

Utolsó úticélunk Szejkefürdő. Itt megismertük a „legnagyobb székely” Orbán Balázs életútját és sírjánál koszorút helyeztünk el. A Mini Erdély parkban kisvonatoztunk és megnéztük a maketteket, amik Erdély nevezetességeit mutatták be.

Estére mindenki nagyon várta a vacsorát és a közös beszélgetéseket, játékokat.

4. nap

Mindenki nagy izgalommal várta ezt a napot. Székelyvarságra utaztunk, ahol először esztena látogatáson vettünk részt. A család nagy szeretettel fogadott minket. Bemutatták a sajtkészítés menetét és a végén meg is lehetett kóstolni a juhsajtot és az ordát. Voltak olyan gyerekek, akik először ettek ilyet és nagyon ízlett nekik. Lehetett itt kutyát simogatni, kis kecskét, malacot. A Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola tanulói már nagyon vártak minket, mivel velük fociztak a gyerekek. Reggel az időjárás nem a szebbik oldalát mutatta, de mire a mérkőzésre került a sor sütni kezdett a nap. Igazgató asszony kedvesen fogadott minket. Átadtuk az iskolának hozott kis ajándékunkat.  A játék nagyon barátságos volt. Nem maradhatott el a szurkolás, a meccs végén a baráti kézfogás, az ajándékozás és a fotó sem. Mindenki jól érezte magát.

A mérkőzés után finom ebéddel vártak bennünket. Ebéd után szekérre pattantunk és elindultunk a Csíki- havasokba. Útközben több helyen is megálltunk. Láttunk vízesést, ittunk a forrás vizéből, megismerhettük a zsindelypattintás fortélyait és ki is lehetett próbálni. Még ajándékot is kaptunk. Az út vadregényes tájakon vezetett végig. Nagyobb pihenőt tartottunk a libegőnél, ahol hosszú út vezetett fel a csúcsra és vissza. Itt voltak, akik láttak medvéket is, igaz csak a távolban.

Nem maradhatott ki a bobozás sem. Sokan többször is lecsúsztak, volt aki csak a tájban gyönyörködött. Folytattuk utunkat tovább. Mivel mindenki megszomjazott megálltunk a „Parlamentnél”. Ez egy helyi kisbolt, ahol mindent lehet kapni. Az út nagyon rázós volt lefelé, de annál jobban élvezte mindenki. Nem csak sétakocsikázásban volt részünk, hanem kipróbáltuk azt is, milyen mikor a lovak vágtáznak.

Mindenki nagyon jól érezte magát ezen a napon. Este elfogyasztottuk a finom vacsorát és leültünk egy utolsó beszélgetésre.

5. nap

Este már mindenki bepakolt a bőröndjébe, mert reggel kicsit korábban indultunk, hogy időben odaérjünk Tordára. Tordán megnéztük a sóbányát. Tordán a só kitermelése már a rómaiak idején megkezdődött, a 18-19. században élte virágkorát és 1932-ben fejeződött be. Egy-egy akna több százezer tonna sót biztosított évtizedeken keresztül, nem csak az ottlakóknak. Lenyűgöző volt a bánya nagysága. Először egy hosszú folyosón mentünk végig, ahol sokféle bányászszerszám volt kiállítva. Majd 13 emeletet mentünk lefele a lépcsőkön, ahol egy kis vidámpark fogadott bennünket. Megnéztük a bánya alján lévő tavat is. Az idegenvezetőnk elég szűkszavú volt, de Zoli bácsi minden fontos információval ellátott minket. Utunk innen haza vezetett, ahová épségben meg is érkeztünk.

Összességében nagyon szép, élménydús kirándulásnak lehettünk részesei, kicsit kitárult előttünk a világ. Örültünk, hogy eljutottunk ilyen távoli helyekre, és megtapasztalhattuk, hogy ott is magyarul beszélnek az emberek, figyelnek a hagyományok őrzésére, magyarságuk megélésére. Láttunk nagyon szép településeket, káprázatos vidékeken utaztunk és sokan szívesen maradtunk volna még pár napot.

Opre Csabáné

osztályfőnök

Megosztom